Tegnap az első igazi tavaszi napsütésben sétálva végighaladtunk a Stefánián (Szegeden élek családommal), ahol a kertészek szorgosan füvesítettek a Sissi szobor körül, melyet végre kicsomagoltak téli álmából. Gyönyörű ez a fehér carrarai márványból faragott szobor, mindig megcsodálom. Már egy ideje terveztem Erzsébetről írni, ez a séta adta a végső ihletet.
Gondolom, annakidején mindenki látta a Romy Schneider főszereplésével készült cukormázas Sissi sorozatot, hiszen a Reszkessetek betörők korszak előtt ezek voltak azok a filmek, melyet rendszeresen leadtak a tévében karácsonykor, húsvétkor, és minden egyéb sátoros ünnepen. Kölyöklányként én magam is sóhajtozva néztem, de azóta teltek az évek, és ma már tudom, ez a filmes feldolgozás köszönőviszonyban sincs a valósággal, noha a többség fejében még ma is efféle romantikus képek élnek a Sissi mítoszról, és legendásnak hitt házasságáról, szerelmükről. Ebben a posztban megpróbálok reális képet festeni a rózsaszín vattacukor helyett.
Ferenc József és Erzsébet szerelmének története közismert: az ifjú császárnak az anyja, Zsófia főhercegné (akit hívei csak császárnőnknek szólítanak, éreztetvén, ki az úr a háznál) unokatestvérét, Helént szánja feleségnek, akit egy ideje már erre a feladatra neveltek. Ferenc József szeme azonban Helén húgán, Erzsébeten akad meg, és szerelemre lobban, amit persze Sissi is viszonoz, így nem Helént, hanem Erzsébetet jegyzi el a császár. Akkoriban szerelmi házasságot kötni nem volt divat, a bécsi udvar döbbenten fogadta a hírt.
Erzsébet és Ferenc József eljegyzése, 1853
Sissi nagyon fiatal, mindössze 16 éves volt a házasságkötéskor (1854. április 24.), fogalma nem volt róla, milyen kötelezettségekkel és kötöttségekkel jár a császárnéi szerep, vagy maga a házasság, de erről igen hamar meggyőződhetett. Az esküvői ünnepségek egy héten keresztül tartottak, és már ezek is teljesen kimerítették. A házasságkötés utáni harmadik nap éjjelén került sor a nászéjszakára, Sissi számára borzasztó szertartásokkal körítve. Népes kompánia kíséri a szobájába, majd számára teljesen idegen udvarhölgyek vetkőztetik le és készítik elő a nászra, rózsaolajjal kenik be. Másnap reggel pedig már nyolckor értük küldet Zsófia, hogy vegyenek részt a közös családi reggelin, mert így kívánja az "illem". Erzsébet majd elsüllyed szégyenében az őt vizslató tekintetek kereszttüzében, és a dolgok ennél már csak rosszabbak lesznek, ahogy telnek az évek. Gyerekeit elveszi az anyacsászárné, férje megcsalja, nemi betegséggel fertőzi meg, majd teljesen elhidegülnek egymástól, Erzsébet utazásokba és önmegvalósításba menekül: verseket ír, tornázik, lovagol, kilométereket gyalogol erőltetett menetben. Külsejéért, szépségéért már-már betegesen aggódik. Rendszeresen diétázik, retteg az elhízástól és az öregedéstől, mai ésszel borzasztónak hangzó szépségpraktikákat vet be: például nyers borjúhúst tesznek pakolásként arcára és dekoltázsára. 172 cm magasságához egész életében tartja a 45-50 kg súlyt, derekát pedig élete végéig be tudja fűzni 50 centisre. Legendás szépsége azonban a közhiedelemmel ellentétben hamar hanyatlik, ugyanis a rendszeres gyaloglás tűző napon vagy éppen szélben hamar elkezdték ráncosítani arcbőrét.
De térjünk vissza az esküvőre, mikor még Erzsébet is hitt a boldogságában. Menyasszonyi ruhája sajnos nem maradt ránk, egy leírás szerint: "Nehéz selyemből készült a ruha, arannyal, ezüsttel hímezve. Erzsébet válla roskadozik, mikor feladják rá. Arannyal hímzett köpeny kerül föléje, mely hosszú uszályban végződik, hermelinszegéllyel. A remekművű brüsszeli csipkefátyolt gyémántcsat tartja össze, ...
... Ott ragyog homlokán a diadém, befonva mirtuszból, narancsvirágból készült koszorúba, gyémántlánc ragyog hófehér nyakán." (Szőgyén-Wittenbach Hubert: Ferenc József szerelmei, Zrínyi Kiadó, 1989)
Ruhájából mindössze egy ezüst virágfüzér hímzés maradt fenn, mellyel később egy papi talárt díszítettek, ez jelenleg is megtekinthető a bécsi Sissi múzeumban.
Erzsébet hozományként 50.000 forintot és menyasszonyi kelengyét kapott otthonról, melyet Ferenc József még 100.000 forinttal kiegészített. Stafirungjának részletes listája fennmaradt, érdekességképpen néhány tétel: 12 tucat (!) ing, 14 tucat harisnya, 6 tucat alsószoknya, 20 tucat kesztyű. (forrás: Gróf Corti Egon Cäsar: Erzsébet, Révai Kiadás, 1935)
Ahogy már fentebb írtam, a pár hamar elhidegült egymástól, Sissi gyakorlatilag a házasságkötés után szinte rögtön már magányosan és boldogtalanul vergődött a fojtogató bécsi környezetben. Valószínűleg nehezen lehetett volna két egymástól ennyire különböző embert találni, mint a liberálisan nevelt, szabadságszerető, kissé "elvarázsolt" és befelé forduló Erzsébet, és a poroszos fegyelemre szoktatott, szabálykövető, rendszerető Ferenc József. De szerelmük kezdetén ezt még nem tudhatták, összeházasodtak, és ezzel valószínűleg a világ legboldogtalanabb embereivé tették egymást, de Sissit mindenképpen.
Ahogy a menyasszonyi ruháról, úgy az esküvőről sem maradt fenn Erzsébetet vagy a párt értékelhetően ábrázoló kép, ezért következzen egy, amely a császárnét ünnepi öltözékben ábrázolja, mely menyasszonyi ruhának is beillene, noha Sissi jóval később viselte.
.jpg)
Végszóként pedig jöjjön egy idézet az Elisabeth című musicalből, mely tökéletesen összegzi Erzsébet és Ferenc József házasságát:
"Fáradt gályák éjnek tengerén,
de a célunk már más - arra mész te, erre én!
Kicsit összesodort az ár,
de a sors az elválaszt már,
és nincs kiút, és nincs már több remény!"
(szerzők: Lévay-Kunze, magyar szöveg: Müller Péter Sziámi)
Képek forrása: wikipedia, mindspring, 3.bp, dw-world, madeira-tourismus
Utolsó kommentek