Megint egy személyes hangvételű bejegyzés következik, nézzétek el nekem. :)

Nagyon megható pillanat az életemben, hogy a testvérem férjhez megy, és nagy öröm számomra, hogy én tervezhettem a meghívójukat. (Mondjuk ki más?)

A boldogságom azért is ekkora, mert tesómmal nagyon közel állunk egymáshoz, hiszen ikrek vagyunk, és tényleg azt látom, hogy a megfelelő embernek fogja kimondani a boldogító igent. Szerintem akinek van testvére, az érti, miről beszélek.

És akkor visszakanyarodok a meghívóhoz. Sikerült meghatározni az esküvő színeit: törtfehér, barack, narancs, kevés arannyal fűszerezve. Ebből kellett kiindulnom, mikor nekiálltam a tervezésnek. Sokszor tapasztalom azt, hogy a közeli kapcsolat nem feltétlenül jelent előnyt a kreatív alkotómunka során, hiszen minél jobban ismerek valakit, annál nehezebb kiragadni azt a pár jellemzőt róla, amit bele tudok vinni a tervezésbe.

Egy kis műhelytitkot még elárulok: az első terv, amit készítettem, nem lett az igazi. Vagyis szerintem szuper szép volt és nekem nagyon tetszett, de tesóm azt mondta, nem érzi teljesen magáénak. És ahogy utólag jobban belegondoltam, az a verzió sokkal inkább engem jellemzett, mint őt és párját.

Ezután kicsit finomítottunk a dolgokon, új motívumok felhasználásával próbálkoztunk és a második nekifutás abszolút sikeres lett - azonnal elnyerte tesóék tetszését.

Végül pedig megmutatom, milyen lett a kész meghívó. A neveket, dátumokat és helyszíneket személyiségi jogokra való tekintettel kitakartam. :)

A barack háttéren egy fehér, koptatott hatást keltő effektet használtam. Az arany motívumok alkotta keretet egy szép, nem túl élénk naranccsal töltöttem ki. Fényes műnyomó papírra készült a nyomat, és kapott egy fényes lakkréteget, mert az volt a célunk, hogy az arany szép csillogó hatást keltsen. (Nem kell vad eredményre gondolni, ez az arany sokkal inkább egy finom óarany árnyalat, mint valamilyen sárgás furcsaság.)

Véreredményében úgy gondolom, hogy egy exkluzív, egyedi meghívó született, épp egy grafikus testvérének való. :)