Előző írásomat a csütörtöki henna-festésnél hagytam abba. Ahogy már utaltam rá, a csütörtök este további része sem telt eseménytelenül... :) Innentől kicsit személyesebb hangvételben folytatom, mert szárazon és tényszerűen nem tudom visszaadni a történések igazi hangulatát...
Nekünk, magyar vendégeknek, fogalmunk sem volt arról, mire is számítsunk, így minden a meglepetés erejével hatott. Nem tudtuk, hogy a henna-festés nem egyszerű délutáni esemény, hanem egy elő-esküvői partival felérő mulatság. Nem voltam felkészülve arra, hogyan kell felöltözni, hogy komplett vacsorára kell érkezni, így meglehetősen mókásan festettem a sportcipő-farmer-atléta kombinációban betoppanva, akkor még egyetlen szőke, fehér bőrű emberként az indiai társaságban. :)
Szerencsére az indiai család és barátok nagyon kedvesen fogadtak minket, többször kifejezték örömüket, hogy ott tudunk lenni az esküvőn, hogy ilyen sokat utaztunk a fiatalok kedvéért, így a szerelésem felett is szemet hunytak, egy pillanatig sem éreztették, hogy ciki lennék (bár én azért így éreztem magam a sok gyönyörű, színes indiai alkalmi ruhába öltözött asszony között).
A henna elkészülte után az indiai nők leültek a padlóra és tradicionális dalokat énekeltek, tapssal és hangszerekkel kísérték magukat. Mi a dalok szövegéből természetesen egy szót sem értettünk, így inkább érdekes volt számunkra ez a része az estének. Nálunk okosabbak azt mondták, hogy a menyasszony leányéveit búcsúztatja ezzel a szokással a család.
Az ének befejezése után következett egy szuper svédasztalos vacsora, majd az indiaiak minden különösebb átmenet nélkül féktelen bulizásba kezdtek, ami nekünk, magyaroknak is, akik köztudomásúlag mulatós nemzet vagyunk, feladta a leckét. Időbe telt, mire megpróbáltuk felvenni a ritmust, mentségünkre szolgáljon, hogy az elképesztő hangerejű, diszkózenei alapokon nyugvó, indiai dallamokkal tarkított számok kicsit idegenek voltak a mi füleinknek. :)
Az óriási táncolás közepette előkerült egy "korona", amelyet egymás fejére tettek át a vendégek a parkett közepén. Számomra még mindig nem tiszta, hogy ennek volt-e többletjelentése.
A menyasszony a vőlegény fejére helyezi a díszt:
És egy zseniális kép a vőlegényről, amint épp a koronával ropja:
Az este innentől kezdve már nem tartogatott újabb csavarokat, miután mindenki jóllakott, eleget ivott és táncolt, elkezdett oszlani a vendégsereg, hogy kipihenje a fáradalmakat és új energiákat gyűjtsön szombatra, az esküvő napjára. :)
Minket pedig meginvitáltak egy újabb partira péntek estére, amelyet kifejezetten a magyar vendégek tiszteletére rendezett a család közeli jóbarátja a saját házában. Erre nem lehetett nemet mondani, így alakult, hogy nekünk 3 napos eseménysorozattá nőtte ki magát ez a nem mindennapi esküvő...
Hogy milyen is egy indiai esküvő, és miért kellett reggel 9-re már készen állnunk csinosba öltözve, arról legközelebb... :)
Utolsó kommentek