Újabb összefoglaló következik, és megint egy rendhagyó esküvőről számolhatok be Nektek.
Anna barátnőm június 7-én, egy esős vasárnap délután férjhez ment Barnához, akivel évek óta élnek kiegyensúlyozott és felhőtlen kapcsolatban. Napsugaras személyiségüknek köszönhetően a rossz idő ellenére is úgy éreztük, hogy ennél jobban nem tölthettük volna el ezt a napot, mint osztozva boldogságukban esküvőjükön!
Számomra két okból volt különleges ez az alkalom, először is azért, mert az esküvő a Pálvölgyi cseppkőbarlang melletti réten került megrendezésre. Anna és Barna nagyon kedves és természetes emberek, így cseppet sem csodálkoztam választásukon. Másodszor pedig azért, mert Anna és Barna zsidó szertartás szerint mondták ki az igent, és ehhez illeszkedett minden: a tradicionális négy lábon álló hüpe a fűben, a héber nyelven dalokat éneklő fiatalember, a rabbi és a ketuba, azaz a zsidó házassági fogadalom, (erre a későbbiekben még kitérek) valamint a pohártörés szokása... Sosem vettem még részt zsidó esküvőn, és őszintén elmondhatom, hogy életem egyik legmeghatóbb szertartása volt!
Az esküvőre mi készítettünk minden grafikus, nyomtatott és dekor kelléket. Meséltem már részletesen arról, hogyan született meg a meghívó, amely szakmai pályafutásom egyik kedvenc alkotása lett. Ez a kedves, tiszta, gyermeki hangulat volt az, amit szerettünk volna végigvinni a dekoráción, így a párral közösen egy mezei hangulatú, natúr, fehéres-zöldes koncepciót határoztunk meg.
Egy feltételt szabott csupán a menyasszony: rózsát nem szeretne semmilyen formában viszontlátni az esküvőn. Minden másban mondhatom, hogy szabad kezet kaptunk.
A dekoráció tervezésénél a fehér mellett a domináns szín a zöld volt. Ezzel kicsit bajban voltunk, hiszen nem sok zöld virág van - kivéve a gyűrűpárna alapanyagául szolgáló santini. A menyasszonyi csokor eredetileg pünkösdi rózsából készült volna, ám annak a szezonja hamar véget ért, így végül a meghatározó virág a liziantusz, azaz amerikai pipacs volt, ezt egészítettük ki stephanotisszal, vagyis viaszvirággal és zöld bogyókkal.
Mivel az esküvőt két nagy sátorban rendezték, ezért ki kellett találnunk valami olyan megoldást, amelyből nem is kell túl sok, de mégis látványos, fő helyen díszíti a sátrat és kellően dekoratív. Így jutottunk el végül a rezgőből készül koszorúkhoz, amelyekről krizantémfejeket és mécseseket lógattunk le. Ezek a koszorúk a sátor "mennyezetéhez" voltak rögzítve. Hagyományos asztalok nem voltak, csupán kisebbek, (négy fős könyöklő körasztalok) így az esküvői asztaldíszeket ezek méretéhez igazodva, mécsestartókba készítettük el.
A kültéri szertartás helyszínéül szolgált volna a fűben felállított hüpe, (de sajnos az eső elmosta ezt a szép lehetőséget) amelyet a már említett mezei hangulatban dekoráltunk. A padsorokat földbe szúrt bambuszrudak díszítették, amelyeket krizantémmal, rezgővel, a szárukat pedig leomló borostyánindákkal díszítettük.
Következzen a montázs, hogy prezentáljam is a sok szépséget:
Végezetül még egy részletről szeretnék bővebben szót ejteni, amely nem más, mint a házassági eskü, azaz a ketuba, melyet a kép jobb alsó sarkában láthattok. Nem fejtem most ki olyan hosszan elkészültének titkait, mint ahogy a meghívó grafikájának esetében tettem. :) A pár ez alkalommal is engem kért meg, hogy rajzoljam meg nekik a fogadalmukat. Röviden úgy foglalnám össze a történetet, hogy újabb kihívás, újabb aggodalom, (vajon elég ügyes vagyok én ehhez?) újabb kézi rajz, ráadásul ezúttal színes ceruzával, fekete tussal kiegészítve, végül pedig újabb sikerélmény és learatott babérok... :) Nagyon tetszett Annának és Barnának a kész kép, és a hagyomány szerint kint is fog lógni a nappalijuk falán egész életük során! (Ugye látjátok, hogy volt ebben a helyzetben felelősség bőven?) :)
Érdekességképpen említeném még végezetül meg, hogy készültek a vendégeknek köszönőajándékok, melyen a meghívóban szereplő kedves grafika volt a fő motívum. Ugyanez a rajz volt az ihletője annak a marcipán figurának, amely a torta tetejét díszítette. Ez utóbbi számomra is meglepetés volt, hiszen nem tudtam róla előzetesen, de le a kalappal a cukrászok előtt, igazán helyesen vissza tudták adni a két emberke báját. :)
Itt (is) kívánunk nagyon sok boldogságot, sírig tartó szerelmet, sok napsugarat, katicát és pillangót az ifjú párnak! :)
Utolsó kommentek