Wedding Design Blog - esküvő stílusosan

Ma, amikor csináltam a hétvégi munkánk összefoglalóját esett le, hogy a múlt héten azért égtem már akkora pink lázban, mert tudatalatt biztosan készültem már a hétvégi pink esküvőre. :)

Na de térjünk is rá a hétvégére. A blog egy nagyon kedves olvasójának az esküvőjén csináltuk a dekorációt a fenyőharaszti Kastélyszállóban. A kulcsszíne az eseménynek a pink volt. Az első két képen a dobó és a menyasszonyi csokrot láthatjátok. A menyasszonyi csokor meghatározó virága egy gyönyörű virág, az úgynevezett pink aqua rózsa volt, és ami igazán különlegessé tette a csokrot, az a benne elhelyezett pár fej viaszvirág volt. A szabadtéri polgári ceremóniát - amely a kastély előtti réten egy szökút és egy kis tó között volt -, megint majdnem elmosta az eső, de végül csak sikerült átkelnie a párnak a boldogságkapu alatt, és a rezgőgömbbel díszített bambuszrudak között.

Eredetileg az egész esküvő a szabadban lett volna, ám az időjárás sajnos ezt nem engedte meg. Így az eredeti megrendeléshez képest a helyszínen rögtönözve átalakítottunk egy-két dolgot, hogy azokat a beltérben lehessen használni. Az oszlopokra tervezett virággirland például a benti helység ajtóinak a fejfáit díszítette. Ezenekívül fehér organzával is dekoráltuk a fő termet, illetve asztaldíszeket, szalvétagyűrűket, állódíszeket és fényhálót is vittünk, készítettünk az eseményre.

Nem tudom, hogy a násznép érzékelt-e belőle valamit, de mivel az egyik alapanyag, amelyet használtunk a pink liliom volt, annak illata nagyon erősen belengte az egész vacsora helyszínét.

Annyira jó szembesülni ebben a munkával azzal, hogy az embereknek az életük egyik legboldogabb napjához teszünk hozzá valamit. A boldog menyasszony elégedett mosolya mindennél többet ér számunkra.

Megvan végre az első kép az autódísz vadászatba, amit hazafelé lőttem Fenyőharasztról. Nem úgy néz ki a dísz a kálákkal, mint egy rakétaállomás? :)

Szerintetek..?

Újabb összefoglaló következik, és megint egy rendhagyó esküvőről számolhatok be Nektek.

Anna barátnőm június 7-én, egy esős vasárnap délután férjhez ment Barnához, akivel évek óta élnek kiegyensúlyozott és felhőtlen kapcsolatban. Napsugaras személyiségüknek köszönhetően a rossz idő ellenére is úgy éreztük, hogy ennél jobban nem tölthettük volna el ezt a napot, mint osztozva boldogságukban esküvőjükön!

Számomra két okból volt különleges ez az alkalom, először is azért, mert az esküvő a Pálvölgyi cseppkőbarlang melletti réten került megrendezésre. Anna és Barna nagyon kedves és természetes emberek, így cseppet sem csodálkoztam választásukon. Másodszor pedig azért, mert Anna és Barna zsidó szertartás szerint mondták ki az igent, és ehhez illeszkedett minden: a tradicionális négy lábon álló hüpe a fűben, a héber nyelven dalokat éneklő fiatalember, a rabbi és a ketuba, azaz a zsidó házassági fogadalom, (erre a későbbiekben még kitérek) valamint a pohártörés szokása... Sosem vettem még részt zsidó esküvőn, és őszintén elmondhatom, hogy életem egyik legmeghatóbb szertartása volt!

Az esküvőre mi készítettünk minden grafikus, nyomtatott és dekor kelléket. Meséltem már részletesen arról, hogyan született meg a meghívó, amely szakmai pályafutásom egyik kedvenc alkotása lett. Ez a kedves, tiszta, gyermeki hangulat volt az, amit szerettünk volna végigvinni a dekoráción, így a párral közösen egy mezei hangulatú, natúr, fehéres-zöldes koncepciót határoztunk meg.

Egy feltételt szabott csupán a menyasszony: rózsát nem szeretne semmilyen formában viszontlátni az esküvőn. Minden másban mondhatom, hogy szabad kezet kaptunk.

A dekoráció tervezésénél a fehér mellett a domináns szín a zöld volt. Ezzel kicsit bajban voltunk, hiszen nem sok zöld virág van - kivéve a gyűrűpárna alapanyagául szolgáló santini. A menyasszonyi csokor eredetileg pünkösdi rózsából készült volna, ám annak a szezonja hamar véget ért, így végül a meghatározó virág a liziantusz, azaz amerikai pipacs volt, ezt egészítettük ki stephanotisszal, vagyis viaszvirággal és zöld bogyókkal.

Mivel az esküvőt két nagy sátorban rendezték, ezért ki kellett találnunk valami olyan megoldást, amelyből nem is kell túl sok, de mégis látványos, fő helyen díszíti a sátrat és kellően dekoratív. Így jutottunk el végül a rezgőből készül koszorúkhoz, amelyekről krizantémfejeket és mécseseket lógattunk le. Ezek a koszorúk a sátor "mennyezetéhez" voltak rögzítve. Hagyományos asztalok nem voltak, csupán kisebbek, (négy fős könyöklő körasztalok) így az esküvői asztaldíszeket ezek méretéhez igazodva, mécsestartókba készítettük el.

A kültéri szertartás helyszínéül szolgált volna a fűben felállított hüpe, (de sajnos az eső elmosta ezt a szép lehetőséget) amelyet a már említett mezei hangulatban dekoráltunk. A padsorokat földbe szúrt bambuszrudak díszítették, amelyeket krizantémmal, rezgővel, a szárukat pedig leomló borostyánindákkal díszítettük.

Következzen a montázs, hogy prezentáljam is a sok szépséget:

Végezetül még egy részletről szeretnék bővebben szót ejteni, amely nem más, mint a házassági eskü, azaz a ketuba, melyet a kép jobb alsó sarkában láthattok. Nem fejtem most ki olyan hosszan elkészültének titkait, mint ahogy a meghívó grafikájának esetében tettem. :) A pár ez alkalommal is engem kért meg, hogy rajzoljam meg nekik a fogadalmukat. Röviden úgy foglalnám össze a történetet, hogy újabb kihívás, újabb aggodalom, (vajon elég ügyes vagyok én ehhez?) újabb kézi rajz, ráadásul ezúttal színes ceruzával, fekete tussal kiegészítve, végül pedig újabb sikerélmény és learatott babérok... :) Nagyon tetszett Annának és Barnának a kész kép, és a hagyomány szerint kint is fog lógni a nappalijuk falán egész életük során! (Ugye látjátok, hogy volt ebben a helyzetben felelősség bőven?) :)

Érdekességképpen említeném még végezetül meg, hogy készültek a vendégeknek köszönőajándékok, melyen a meghívóban szereplő kedves grafika volt a fő motívum. Ugyanez a rajz volt az ihletője annak a marcipán figurának, amely a torta tetejét díszítette. Ez utóbbi számomra is meglepetés volt, hiszen nem tudtam róla előzetesen, de le a kalappal a cukrászok előtt, igazán helyesen vissza tudták adni a két emberke báját. :)

Itt (is) kívánunk nagyon sok boldogságot, sírig tartó szerelmet, sok napsugarat, katicát és pillangót az ifjú párnak! :)

Még mindig nem tudok elszakadni a pinktől, így hát a mai nap képe egy nagyon szép rószaszín csokor.

Készítettem Nektek mára egy pink montázst, de sajna a tollam beszáradt közben ... :) de beszéljenek a képek helyettem:

Feledékeny pároknak is vannak már ékszerek. Elég csak rápillantani, és egyből tudjuk mikor is volt az a nagy nap! :)

Találtam egy nagyon jó kis esküvői asztaldíszt a készítsd magad rovatba. Ez sem túl bonyolult, nem kell hozzá semmi extra, csak minimális kézügyesség és persze elszántság. :)

Na de lássunk is munkához! A hozzávalók: befőttesüveg, moha (ezt lehet helyettesíteni kavicsokkal is, ez egy kicsit modernebb hangulatot ad a dísznek),  egy nem túl nagy száraz ág, bogyók, olló, kreppapír, ragasztó. Szinte majdnem mindent megtalálhatunk a közvetlen környezetünkben!

Első lépésként tegyük bele a mohát vagy kavicsokat (csak óvatosan, nehogy megrepedjen az üveg alja) a befőttesüvegbe, majd helyezzük bele a kiválasztott ágat.

A következő lépésben elékszítjük a papírvirágokat. Ezt úgy tudjuk, hogy csinálunk valami keményebb paprírból három különböző méretű sablont, amelyek a kreppapírva helyezve körbevágunk. Ha kellő mennyiségű kört vágtunk ki, akkor azokat helyezzük egymásra,  - ahogy a képen is láthatjátok -, majd egy picit félbehajta csípjük meg a közepét és hajtogassuk virágformájúra a papírszirmokat.

Ha megvagyunk a szirmok hajtogatásával, akkor a virágfejeket ragasszuk fel az ágrakra  arányosan szétszórva. A virágok közepére és a fán szintén szétszórva ragasszunk még a bogyókból.

És nézzük az eredményt:

Egy kis fantáziával az otthoni alapanyagokból gyönyörű dolgokat készíthetünk. Várjuk vállalkozó kedvű olvasóink leveleit az scs@weddingdesign.hu címre (képekkel illusztrálva mégjobb), hogy megoszthassuk jobbnál jobb ötleteiket olvasóinkkal.

A mai nap képe egy csodálatos eskövői helyszín, de amiért végülis ezt választottam,  azt a jobb oldalon láthatjátok, a különböző méretű és színű virággömbök miatt.

A ma bemutatott new york-i loftban tartott esküvőnek a két kulcsszava az egyszerűség és az elegencia. Maguk az ékszerek - amelyekett a menyasszony visel - is eleganciáról árulkodnak, ami visszaköszön a dekorációban egyaránt. A paddíszek - üvegvázákban gyertyák, az asztalszámok, mind-mind az egyszerűség jegyében készültek.

A kedvencem azonban mégis az asztaldísz. Három különböző méretű üvegváza az alján virágfej, a víz felszínén pedig úszógyertyák. Egyszerű, sugárzik belőle a tisztaság, és ugyanakkor elegáns.

A mai nap kép egy gyönyörű citromságra menyasszonyi csokor kálából, fréziából, és boglárkából.

Megjelent a Joy legújabb, júliusi száma, aminek az egyik fotózásának a munkálatain részt vettünk. A megbízás krém menyasszonyi csokrok elkészítése volt, a modell pedig nem más, mint Görög Zita.

Összesen három csokrot készítettünk, az egyik egy orchideacsokor, amely egy csigaházba lett beépítve, csináltunk egy hatalmas rózsafejet - egy rózsafejre 40 szál rózsának a szirmát tettük össze egyetlen csokorba - és végezetül egy csodálatos rózsagömböt.

Na de nézzük a megjelenést:

Sajna a képek minősége nem a legjobb, de nézzétek meg az újságban! Hamarosan a csokrokról készült képeket is megmutatjuk Nektek, de addig is jó lapozgatást!

A mai nap képe egy lila menyasszonyi csokor - lehet rossz kezekben :) - és egy hozzá tartozó koszrúslány csokor.

Végre eljutottam oda, hogy megírjam összefoglaló bejegyzésemet tesóm május 30-i esküvőjéről. Írtam már ennek kapcsán több postot is - megmutattam már nektek a meghívót, valamint tesómnak ajánlottam egy kismamás cikkemet is.

Az esküvő több szempontból is rendhagyó volt: tesóm babát vár, ezért pocakos menyasszonyként állt az anyakönyvvezető elé, nem volt hagyományos lagzi, helyette egy családi ebéd, majd egy hatalmas buli a barátokkal, az esküvő Szegeden volt, ahova dekoros kollégáim nem kísértek el (több más megbízásunk is adódott arra a szombatra), így egyedül készítettem el az összes díszítő munkát. Számomra - grafikusként - ez külön izgalmas kihívást jelentett, ugyanakkor megint csak kiderült, hogy mennyire közel áll egymáshoz a két terület (grafika és a dekor) és egy kreatív szemléletmódú egyén könnyen megbirkózik egymaga is a fenti feladattal. :) Mindazonáltal azért nem fogom elvenni dekoros-virágkötő kolléganőm kenyerét, de jó tudni, hogy ki tudjuk segíteni egymást, és ha szükséges, át tudjuk lépni a területeink közötti (egyébként is keskeny) határokat.

Visszakanyarodva a konkrétumokra: tesómék narancs-barack színvilágot szerettek volna, némi arannyal kiegészítve, de csupán jelzésértékűen. A meghívó is ezen kívánalmak figyelembe vételével készült el. A meghívóban felhasznált színvilág alapján Kriszti kolléganőm és tesóm átbeszélték, hogy milyenek legyenek pontosan a virágok. Tesó szeretett volna a hajába, illetve a koszorúslányok hajába is élő virágokat. A menyasszonyi csokron túl koszorúslány csokrokra, vőlegény- és tanúkitűzőkre, és kis virágokból álló gyűrűpárnára volt szükség, a többi dekorációt a helyszínek sajátosságaiból adódóan virágok nélkül kellett megoldani.

A meghívó motívumainak felhasználásával készítettünk és nyomtattunk ültetőkártyákat és menükártyákat a családi ebédre, valamint szintén készültek menükártyák és egy óriási méretű itallap-plakát az esti bulira. Ahogy említettem, egyik helyszínen sem akartam virág dekorációkat használni, így a mécsesek-gyertyák lettek a főszereplők mindkét esetben.

A családi ebédre többféle színű és vastagságú szalagból ragasztottam szalvétagyűrűket, kis masnival és gyönggyel díszítettem őket. Csodásak lettek, de elkészítésüket csak erős idegzetűeknek ajánlom! :) Szintén ugyanezeket a szalagokat és gyöngyöket ragasztottam fel szép narancs színű mécsestartókra. A dekoráció gerince ezzel kész is volt: színes szalvétagyűrűk, mécsestartók, menük és ültetőkártyák. Rózsaszirmok és gyöngyök szórásával tettem teljessé az összhatást.

Az esti buli helyszíne azonban ennél jóval több előzetes fejtörést okozott. Szeged mellett, egy ifjúsági táborban szerették volna tartani tesóék a bulit (hiszen itt jöttek össze anno). Az ottani lehetőségek azonban finoman fogalmazva sem voltak elegánsak és elsőre nem esküvői helyszín benyomását keltették - a leülős rész például egy hatalmas belső vasváz-szerkezettel rendelkező, félig nyitott "épület" volt. Amint megláttam, tudtam, hogy ezt el szeretném rejteni, de nem tudtam még, hogyan. Krisztivel konzultálva megszületett a megoldás: organza anyagokkal fogjuk kiakarni a vasfödémet. A részletekbe most nem megyek bele ennél jobban, a lényeg, hogy a végeredmény némi rokoni segítség, néhány szitokszó és izzasztó pillanat után messze felülmúlta tesóék várakozását, és ez az, ami számít. :) Az asztalok itt hasonló dekorációt kaptak, mint az ebéden: nagy gömbgyertya volt a középpontban, melyet átlátszó üvegvázába helyeztem, amit előtte szintén szalaggal díszítettem. A menükártyák és a rózsaszirom szórás egészítette ki a díszítést.

És akkor nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön a montázs:

Mit is láthattok a képeken? Az első sorban a családi ebéd terített asztalát mutatom meg, mellette a narancs-barack rózsákból álló koszorúslány csokor látható.

Alattuk látszik a menyasszonyi csokor kézben tartva, középen az ifjú pár (csokorral, virágokkal a hajban és vőlegény kitűzővel), jobb oldalon egy részletfotó az ebéd dekorjáról.

A harmadik sorban következik a buli helyszíne és a már emlegetett organza fedés megoldás, és egy közeli kép a menyasszonyi csokorról.

Végül pedig mutatok egy képet tesóról, amely tükör előtt készült, itt látszik legjobban, hogy milyen bájosak voltak a virágok a hajába tűzve. Középen a gyűrűpárna látható, gyűrűkkel a tetején, amint a szertartás alatt várják a sorukat. :) Az utolsó képen pedig láthatjátok a koszorúslány- és a menyasszonyi csokrot és azok méreteit, valamint azt, hogy milyen szépen egészítették ki egymást. Az izgalmasabb, különlegesebb virágok természetesen a menyasszonynak jutottak és az ő csokra nagyobb, ezáltal mindenképpen a hangsúlyosabb is.

Végezetül, ha összefoglalnám egy mondatban a benyomásaimat erről a szombatról, akkor annyit írnék, hogy a meglehetősen hűvös idő ellenére egy fantasztikus napot töltöttünk együtt a családunkkal és a barátainkkal, akik különösen kitettek magunkért az este folyamán, és biztos vagyok abban, hogy az ifjú pár nagy napját ők varázsolták igazán felejthetetlenné! Mindenkinek ilyen tökéletes hangulatú esküvőt kívánok a jövőben! :)

Lehet kicsit soknak tűnik ez a három szín, de a hétvégi munkáink egyikén volt ez a színösszeállítás, de az is csak az asztaldíszben és a menyasszonyi csokorban jelent meg.

Amit viszont lassan ki lehet jelenteni: folyamatosan csak a lényeget felejtem el lefotózni, a menyasszonyi csokrot! Majd esetleg ha a pártól kapunk képeket, akkor megmutatjuk nektek, de ha hiszitek ha nem, nagyon csini volt! :)

A körasztalok közepén egy úszótál kapott helyet, ami az egyik legolcsóbb  (2000 forint alatti) megoldások közé tartozik, ugyanis nagyon kevés anyag kell hozzá. A tálba a gyertyák közé behelyezünk egy-két fej nyíltabb rózsát, szirmokat a vízbe és a tál köré, és már kész is!

A mai nap képe egy meghívó, amolyan cikruszi plakát stílusban.

Citromsárga-fehér esküvőről már írtunk egyszer - ami nagy kedvencem volt al lelógó tulipánokkal - de persze egy színvilágot ezerféle képpen lehet megközelíteni, így nézzünk meg ma is egy esküvőt ebben a kombinációban.

A madárkákat leszámítva ez igy egy gyönyörű eskövő, enyhe mezei hangulattal. A montázsban is látható műmadarakkal valahogy nem tudok kibékülni. Volt egy bejegyzésünk már, aminek a montázsában szintén láthatóak madárkák - az egy gyönyörű francia udvari esküvő volt -, de ezek nekem annyira életidegenek, akkor már inkább igazi, de leginkább az se... :)

A mai nap kép csak egy kis előzetes a hétvégi munkánkból. A legnagyobb szomorúsága ennek a képnek, hogy a pár nem itt kelt egybe, ugyanis egy kisebbfajta felhőszakadás avatkozott közbe a vasárnapi esküvőn.

Elég jót nevettem, amikor megláttam ezt a képet, de hát igaz, ami igaz, ha már elvisszük a kutyánkat az esküvőre, akkor azt stílusosan tegyük!

Most nézem csak, hogy a mai bejegyzések elég zöldre sikeredtek, de hát ha már volt pink, akkor a mai legyen egy zöld nap!

Az esküvőnek, aminek a montázsát elkészítettem, csak nagyvonalakban meghatározó színe a zöld és a fehér, ugyanis emelett használt még  pár színt a tervező, ezek a lila különböző árnyalatai és a barack.

Két dolgot tetszik nekem igazán ebben az esküvőben, az egyik a sajtok listája, ami egy táblára lett krétával felírva, és persze az esküvői torta az élővirágokkal.

Az alábbi montázson példákat láthattok natúr asztaldíszekre, amelyeket mintának készítettünk egy nyári esküvőhöz. A menyasszony különös hangsúlyt fektetett arra, hogy a felhasznált anyagok kizárólag Magyarországról származzanak - a környezettudatosság jegyében.

Ezeket az esküvői asztaldíszeket - mivel elég kis méretűek - különböző variációkban lehet elhelyezni az asztalokon, egymás mellé kettőt-hármat is tehetünk.

Ma egy igazán különleges és gyönyörű csokrot mutatok meg nektek. Különlegessége abból fakad, hogy egy japán esküvőnek a csokrát láthatjátok, pünküsdi rózsából, szellőrózsából és egyéb mezei virágokból.

Már írtam pár bejegyzésben azokról a süteményekről, amelyeket élővirággal díszítenek, de nem tudok velük betelni - csak képletesen sajnos... :)

Ez a megoldás azért is tetszik nekem annyira, mert a virágokkal a dekorációs tematikát könnyedén át lehet ültetni a tortákra is, ezzel méginkább egységes megjelenést adva az esküvőnek.

Marcipán vagy virág tetszene neked jobban az esküvődön?

A mai nap képe egy különlegesség, ugyanis ...gabka... testvérének a menyasszonyi csokrát mutatom meg nektek! Ez csak egy kis ízelítő az esküvőből (de van még nekem gyűrűpárnás és koszorúslánycsokros képem is), részletes beszámolót majd szerintem Ő forg írni a hétvégi esküvőről. Az esküvői meghívót itt nézhetitek meg.

A mai nap képén láthattok egy nagyon különleges és egyedi megoldást a hüpe dekorációjára.

Egy kis édesség hétvégére...