Indiai mesém végére érek ebben a bejegyzésben. Hamarabb szerettem volna befejezni mini-sorozatomat Gyuriról és Rituról, ám múlt hét közepén érkeztünk haza, és a visszaállás a vártnál több időt vett igénybe.
Részletesen írtam már az esküvőt megelőző eseményekről: a henna festésről és a csütörtök esti buliról, mindkettő csodás élmény volt, igazi betekintést nyerhettünk egy számunkra teljesen idegen kultúrába. Megható volt az indiai család vendégszeretete, amellyel az első pillanattól fogadtak minket.
Nem volt ez másképp az esküvő napján sem. Királyi bánásmódban volt részünk. Számomra az indiai esküvő legfurcsább része a reggelivel kezdődő templomi szertartás volt. Sosem voltam még olyan esküvőn, ahol reggel 7.45-re teljes harci díszben készen kellett állnunk és a ház előtt várni az autót, amely elvisz a templomba bennünket, magyar vendégeket. Az autó (pontosabban autók, mert kettő is volt) meg is érkezett, de nem ám valami ócskavasba ültettek be minket, nem... Limuzint küldtek értünk! :)
A gurdwara elé megérkezvén megvártuk, míg összegyűlik az indiai vendégsereg, eközben a fiatalemberek kendőt kaptak, mellyel be kellett fedniük a fejüket, ugyanis a szikh templomba tilos fedetlen fővel belépni. A hölgyek sem úszták meg, mi azonban kevésbé néztünk ki mókásan: hatalmas kendőket kaptunk, mellyel beterítettük tarkónkat, vállunkat. (Erről ezért nincs fénykép a montázsban.)
A vőlegény a bevonulásnak igen látványos módját választotta: egy magyar huszár kíséretében lóháton érkezett. Ilyet még biztosan nem látott a meghívottak nagy része még fotón sem azelőtt. :)
A vőlegény megérkezését követően a családok, majd az édesapák üdvözölték egymást, és a menyasszony is előkerült, hogy köszöntse leendő férjét. Őszintén mondhatom, leesett az állunk, mikor Ritut megláttuk, tényleg olyan gyönyörű volt, mint egy mesebeli hercegnő!
A formális bevezető után következett a reggeli a templom udvarában, azt hiszem, elég annyit írnom, hogy a magyar gyomornak meglehetősen szokatlan ételek sorát kínálták. :)
A reggeli befejezése után került sor a ceremóniára: miután elfoglaltuk a helyünket a templom szőnyegén (férfiak balra, nők jobbra), a menyasszonyt bekísérte a családja, majd a vőlegénnyel együtt törökülésben helyet foglaltak az "oltár" előtt. Maga a szertartás nem hosszú és kevésbé feszengős, mint egy itthoni templomi esküvő, az indiai asszonyok például végig segítettek nekünk azzal, hogy elmagyarázták, mikor mi történik. (Nálunk ugyebár egy templomi szertartás alatt nem szokás beszélgetni.) A szertartás egyszerű volt, lényegében Gyuri és Ritu egy kendő két végét tartva négyszer megkerülték a Guru Granth Sahibot, azaz a Szent Könyvet. A ceremónia végén egy-egy narancssárga sálat kaptak a nyakukba, majd útjukra eresztették őket, innentől hivatalosan is házastársak lettek. (Az indiaiak számára a polgári esküvő önmagában nem sokat számít, a vallási szertartást tartják meghatározónak.)
A násznép átvonult a fogadás helyszínére, egy gyönyörű villába, ahol ültetett fogadás és ebéd várt minket. (Ne feledjük, kora reggel indult az események láncolata!) :)
Ritu és Gyuri az ebédet követően átöltöztek nyugati stílusú ruhákba, bár a képeken láthatjátok, hogy ezek sem voltak mindennapi darabok. Ritu zseniális estélyi öltözéke egy Zoób Kati darab volt, melyet még Budapesten varratott magának, Gyuri pedig vörös csokornyakkendőt kötött, így remekül passzoltak egymáshoz (ekkor is).
Ami érdekes volt számomra, hogy nem volt klasszikus menyasszonyi torta, amilyet idehaza megszokhattunk, valamint arra számítottam, hogy az indiai vendégek kirúgják a ház oldalát a nagy mulatozásban, de valószínűleg csütörtök este kitombolták magunkat, mert ez a délutáni bulizás sokkal visszafogottabbra sikeredett. :)
Öt óra körül ért véget a délutáni parti, majd a magyar barátok visszavonultak és méltó módon, éjszakába nyúlóan folytatták az ünneplést az ifjú házaspár kíséretében, akik boldogan éltek, amíg meg nem haltak... itt a vége, fuss el véle...
Ritunak és Gyurinak innen is szívből gratulálunk!
Bár a mese véget ért, még egy bejegyzésben visszakanyarodom a közeljövőben ehhez az esküvőhöz, mert szeretnék néhány részletet megmutatni a dekorációból is: buja vörösek, bordók, lilák, pinkek kavalkádja, nem mindennapi kombináció egy igazán színes eseményen.
Utolsó kommentek